Az Anjou legendárium és Piccolomini Getikája

by fabsanyo

covers_249831

A Károly Robert uralkodásával fémjelzett időszakot ugy emlitik a mai történelemkönyvekben,mint a magyar történelem egyik aranykorát.Valójában azonban a magyar történelemben minden a feje tetejére van állitva,tehát mindennek az ellenkezője igaz.És valóban, hogy lehet egy dicső kórszak az, amikór Károly Robóert(Karoberto) lefejezi a magyar nemességet.Nem e ez volt az a Nagy Károly aki kiirtotta a Hun nemességet s nem pedig a sosem létezett másik?Minden országban a kultúra megteremtője és fenntartója a nemesség volt.Ha Károbertónak a magyar nemesek az utjában álltak(tudjuk,hogy másfél évtizedig tartott,amig a magyar urak ellenállását megtörte),akkór vajon ő ápolta a magyar kulturát,vagy azt is irtotta?Hogy került az ugynevezett Anjou legendárium a Vatikánba?Vajon ezzel együtt nem e lettek oda vive olyan magyar irások is aminek alapján Silvius Piccolomini a későbbi II.Pius megirta a Gótok történetét,majd az eredeti irások meg lettek semmisitve?Ha össze vetjük az Anjou Károly és a Nagy Károly családfáját,azonnal feltünik a hasonlóság:

Martell Károly…Kis Pipin…Nagy Károly(I.Frank császár)VIII.század—I.Anjou Károly(Károly Robert(Caroberto))…Sánta Károly…Marcel Károly XIII.század

Tökéletes szimmetria.Valószinű,hogy az utóbbiról másólták le az elöbbit.

Vajon mi az igazság az ugynevezett Anjou legendáriummal kapcsolatban?

Mint sok más magyar kincset ezt is ugy szét lopkodták,hogy csak a 2o században fedezték fel a hóllétüket.

Feltárása: “Karl Lajos 1925: figyelt fől az Acta Sanctorum pictis imaginibus adornata c. képeskv-re a Catalogus codicum hagiographicorum Bibliothecae Vaticanae (Albert Poncelet, Brüsszel, 1910) c. katalógusban. A m. kutatók eleinte csak m. vonatkozásaival foglalkoztak. 1941-70: →Levárdy Ferenc derítette föl tört-ét, művészettört. jelentőségét és összefüggéseit. L.F.”(a Wikipédiárol)
“A temperával festett és aranyozott képeket tartalmazó pergamen-kódex 140 lapja a világ több nagy gyűjteményének – Róma: Vatikáni Apostoli Könyvtár,[1] Szentpétervár: Ermitázs,[2] New York: Pierpont Morgan Library,[3] Berkeley: Bancroft Library, Washington: Metropolitan Museum Library,[4] Párizs: Louvre[5] – állományát gazdagítja.Károly Róbert és a gyermek András herceg itáliai utazása alkalmából készült az a legendagyűjtemény, amelynek töredékei a világ nagy múzeumaiban találhatóak.”

Magyar Zoltán szerint sokkal valószinübb,hogy a kódex amelynek ikonográfiai programját képzett klerikusok állithatták össze,nem egyetlen ember munkája….Sz.László életének ilyen részletes elbeszélését másutt nem ismerjük…a kodex képsora számos ponton eltér a falképek ciklusától s inkább más ,az udvari kultura László kultuszát reprezentáló elpusztult emlékekkel függ össze.A legendárium képsora rendkivűl tudatosan van szerkesztve.Az események csak részben követik a kronológiát,inkább téma szerinti csoportositásban jelennek meg.

A fenti érveket figyelembe véve,kizárt,hogy egy utazási esemény alkalmából gyorstalpalással készitették volna ezeket a képeket.Ez a mese csak azt hivatott bizonyitani,hogy (Anjou) Károly volt a művek megrendelője.De ha igy lett volna,akkór minden bizonnyal a képek közt szerepelne ő is meg az egész familiája.Sokkal valószinübb,hogy sok egyéb kinccsel s talán irásokkal együtt ezekkel fizetett azoknak,akik trónra segitették.Ezek közt a nagyágyú nem más ,mint VIII.Bonifác pápa,aki előszeretettel élt az ellenfelek kiátkozásával.Abban az időben ez hatásos fegyvernek bizonyult.Ha beigazolódik az időbetoldás a történelembe,akkór ebben az időben vitték nyugatra társzekerekkel az ugynevezett avar kincseket.

Az Apostoli Királyság titulusnak meg volt ugy a szellemi, mint az anyagi “aranyfedezete” Magyarországon,és ezt nem az Anjou dinasztia idejében kapta,hanem épp ekkór de facto vétetett el tőle.

Nagy a valószinüsége annak is,hogy Silvius Picolomini a későbbi II.Pius pápa az elhurcólt eredeti magyar irásokból vette az ihletet amikór a hunokról irt.

https://books.google.ro/books?id=4CZRAAAAcAAJ&pg=PT13&dq=toxus+rex+hungarorum+berchtoldi&hl=hu&sa=X&ei=FFGIU9aYFuie7AbMpoCgAw&ved=0CDEQ6AEwAA#v=onepage&q=toxus%20rex%20hungarorum%20berchtoldi&f=false

XVIII.old:Is licet suapte natura magna cuperet,augebat tamen ei fiduciam gladius Martis inventus,sacer apud Scytharum Reges semper habitus,qui sic repertus est,ut Priscus historicus tradit:Pastor quidam gregis,cum buculam claudicantem offendisset ,nec causam vulneris sciret,solicitus vestigia cruoris sequitur,ac sic ad gladium devenit,quem depascens herbas bucula incauta calcaverat,efossumque protinus ad Attilam defert,quo ille munere gratulatus,ut erat magnanimus,arbitratus,se mundi totius Dominum constitutum,et per Martis gladium potestatem sibi concessam esse belorum.—Lehet onmagában a nagy természet iránti sovárgás,de az ebben való bizalom a Mars kardjának megtalálásakór érett meg,a szkiták szokása szerint szent volt az a Király akinek ez a birtokába jut ,amint megirta Priszkosz történész:Egy csorda pásztor észrevette ,hogy egy borju sántit mivel valamiben megsértette a lábát,keresvén a baj okát megtalálta a kardot,amibe a láb megsérült,gyorsan kiásta a kardot és azt át adta Attilának,aki nagylelkű lévén gazdagon megjutalmazta ezért apásztórt,mert ugy vélte,hogy ezzel a világ urává lett és a Mars kardjának a birtokában megnyerheti a háborukat.

Valahól nagyon sántit a gót mese:

https://la.wikipedia.org/wiki/Theodericus_(rex_Ostrogothorum)

Ebben az áll,hogy Theodoricus Pannoniából származott,és innen megy a népével Itáliába ,akár a longobárdok.Persze itt az évszámok is eltérnek,meg az események is.Ha pedig elfogadnánk,hogy ez az idősebb Theodorikus fia,akkór meg nem származhat Pannoniából,mivelaz apja Tolozai.A lényeg az hogy Attila vissza követeli őt és a vele eltávozott harcosokat,mint szökevényeket. Piccolomininél a következő mondatot találjuk:Attila ergo et animo inclinatus et Gyzerici suasionibus motus,legatos in Italiam ad Valentinianum Principem mittit,Gothosque Romanis suspectos reddere nititur:dicit ergo se nihil contra Rempublicam habere,sed Theodoricum sibi inimicum esse,daturumque se Reipublice auxilium in quavis necessitate,si eum Romani seorsum Theoderico congredi patiantur.—Attila tehát saját indittatásból és Gyzericus kérésére mozdult,küldötteket menesztett Valentiniánuszhoz követelve a gót gyanus rómaiak kiadatását:ugymond semmi baja a római Köztársasággal,de Theodericus az ellensége,és minden szükséges segitséget megad a Köztársaságnak,ha elfogadják,hogy külön Theoderikusz ellen háborut indithasson.

Piccolomini az Attila által inditott nyugati hadjáratoknál átugrik a Tárnokvölgyi,meg a Kesmauri csatákon,és egyenesen a Katalaunumi ütközetről ir.

XIX.:Sangibanus alanorum rex metu futurorum perteritus Aurelianum Galliae civitatem et seipsum Attilae tradere pollicetur.Sed Theodericus atque Ecius id sentientes,ante adventum Attilae eandem urbem destruunt,suspectumque Sangibanum custodiunt,et inter suos auxiliares cum omni gente medium statuunt.Quibus cognitis,coepit Attila suis rebus dissidere,meditaroque fugam,sed consultis auspicibus,qui more suo nunc pecorum fibras,nunc quidam venas in abrasis ossibus intuentes,quamvis infaustum huius pugnam praetenderent,quia tamen summum hostium ductorem ex parte adversa casurum,relictaque victoria triumphum sua morte foedaturum praedicebant,sperat Attila mortem Ecii sibi repromitti ,qui suis motibus obviabat,quam etiam cum suo exitio affectabat,statuitque pugnare.—Sangibánus az alánok királya félve a jövőtől megigérte,hogy magát és Aurelianum galliai várost is megadja Attilának.De Teoderikus és Ecius ezt megtudván,még Attila érkezése elött lerombólták a várost Sangibánt őrizetbe vették,és a segitőit megfigyelés alatt tartották.Ezt megtudván Attila a visszavonulást latolgatta,de a jósokat megkérdezvén,akik szokás szerint az állatok beleiből és a kicsontozott inakból jósóltak,a csata szerencsétlen kimenetelét josólták,de ugyanakkór az ellenség vezéréneka halálát,akit Attila Eciusnak vélt,igy harcba bocsátkozott.

Sed Attila deturbatos milites in hunc modum hortabatur:Post victorias tantarum gentium,post edomitum Orbem,ineptum judicaverim,…Aggrediamur igitur hostem alacres.Audaciores sunt semper,qui bellum inferunt.Despicite dissonas gentes,indicium pavoris est,societate defendi.En ante impetum nostrum terroribus iam feruntur,excelsa querunt,tumulos capiunt,et fera poenitudine in campis inimicos efflagitant.-–Attila igy biztatta az összegyült sereget:E sok nép legyőzése után és a világ megzabolázása után itélkezni fogunk a balgák felett…Tehát sebesen rohanjuk meg az ellenséget.Azok a bátrak mindig akik vállalják a harcot.Vessétek meg a széthuzó népet,a gyávaság jele hogy nem tudják megvédeni társaikat.Már a rohamunk elött beléjük szált a félelem,felmagasztalást keresnek, temetőt kapnak,és kemény büntetést vonnak magukra ellenséges területeken.

Hát akkór ki is van itt ellenséges területen?A következő szövegben is az látszik,hogy itt Attila nem támadó,hanem védekező pozicióban van.Vagyis a szöveget egy olyan eseményről másólták ahól a király a saját otthonát védi.

Hic Theodericus Rex dum milites exhortans discurreret,in exercitu equo depulsus ,pedibusque suorum conculcatus,vitam matura senectute conclusit.Nonnulli dicunt,eum interfectum telo Andagis de parte Ostrogotarum,qui tunc Attila parebant.Atque sic praesagium vatis impletum est,quamvis Attila de Ecio intellexisset.Hinc Vesagothe relictis Alanis,Hunnos aggrediuntur,parumque abfuit,quin ipsum occiderent Attilam,sed ille furorem timens,in castra sese recepit,que plaustris erant vellata,parvoque et fragili munimento se tunc Attila tutare quaerebat,cui non poterant antea vallata murorum oppida resistere.Thorismundus autem Theoderici filius,qui cum Ecio cacumen collis invaserat,ratus se sua in agmina proficisci,nocte caeca in hostium carpenta ignarus incurrit,ubi fortiter dimicans,vulnere in caput recepto,ex equo praecipitatus est ,aegreque a suis morti ereptus,ac sic a praeliandi intentione destitit.Similiter et Ecius noctis confusione divisus ,cum inter hostes medios vagaretur,trepidus, ne quid incidisset adversi Gothis ,inquirens tandemque ad socia castra perveniens reliquum noctis scutorum defensione transegit.Postera die luce orta cum plenos cadaveribus campos aspicerent,nec audere Hunnos erumpere,suam arbitrantur esse victoriam,scientes Attilam non nisi magna clade confusum detrectare certamen:ille contra cum nihil ageret,ne prostratus videretur armis,tubisque canebat,incensionemque minebatur,sic victores suos territabat inclusus.At Gothi Romanique ut rem agnoscunt,quid agant,consulunt,votorumque summa visa est,obsidione illum premere,qui annonae fatigabatur inopia,nam castra ipsa expugnare arduum erat,tot sagittariorum turmis communita.Ipse autem Attila,ubi se clausum videt,piram struxit ex fellis equorum,ut si hostes supervenirent,igne inmisso in eam se praecipitaret,ne ullus quisquam eius vulnere laetaretur,aut in potestatem hostium tantarum gentium Dominus perveniret.Verum dum obsidio paratur,querunt Vesegothe Regum suum miranturque,tanta in felicitate non comparere ductorem,cumque diutius explorantur,inter densissima hostium cadavera cum reperiunt,ac tantis honoribus inimicis spectantibus auferunt,honorificeque,ut maiestatem decebat Regiam sepeliunt.Ex hinc Thorismundus,quo pacto patris mortem ulciscatur,ex Ecio,qui consilio atque aetate praeibat,querit,ille timet,ne Hunnis funditus interemptis Gothi Romanum vastarent Imperium,ut qui hoste vacarent,nec fidem servare novissent,adolescenti suadet,ut proprias sedes repetat,paternumque regnum arripiat,priusquam Germani,paternis susceptis opibus,diadema suscipiant,ac post et graviter et impie cum suis pugnare pro regno cogatur.Sequitur consilium adolescens non tam ut Ecio morem gerat,quam ut sibi consulat,relictisque Hunnis in Galliam pergit.In hoc tam funesto bello ex utraque parte caesi sunt centum sexaginta quinque millia hominum,exceptis quindecim millibus Gepidarum et Francorum,qui ante congressionem publicam noctu se occurentes mutuis concidere vulneribus,Francis pro Romanorum,Gepidis pro Hunnorum parte pugnantibus.Attila etsi Gothorum discessum perceperat,fraudem tamen timens,aliquamdiu se intra castra continuit,sed uti hostium absentiam longa silentia secuta sunt,mentem eregit,rursusque victoriam sperat,et in antiqua facta recolligit animum.Torismundus patre mortuo in campis statim Catelaunicis,ubi pugnaverat,Regiae majestatis insignia suscipit,ac Tholosam proficiscitur,ubi quanquam Fratrum turba fortiter esset,sic tamen initia sua moderatus est ut nullum repererit de successione regni certamen.—Ekkór Theodericus Király miközben a katonáinak bátoritó beszédet tartott,hirtelen leesett a lováról,és a sajátjai taposták el,igy öregség elött befejezte életét.Nem kevesen állitják azonban,hogy az osztrogót Andagis fegyvere által vesztette volna életét,aki Attilát védte.Igy teljesedett be a jövendőmondók jóslata,amit Attila Éciuszra értett.Ez után a Vizigótok(akik az alánok megfigyelésével voltak megbizva)elhagyták az Alánokat és a Hunok ellen indultak,csak kicsin mulott hogy nem őlték meg Attilát,aki félve ezek haragjától,a táborába menekűlt,tábórba mely szekerekkel volt körűlvéve,szegényes és törékeny erőditmény, amely akkór Attilát volt hivatott megvédeni,akinek az elött nem tudott ellenálni a falakkal körülvett erőditmény.Toriszmundusz pedig Teoderikusz fia aki Éciusszal megrohamozta a domb tetőt éjszaka a vak sötétben az ellenség szekeribe botlott ahól kemény hadakozás közben a fején sebet kapott,a lováról leesve,az övéi mentették ki.Ugyanigy tévelygett a sötétben az ellenség között Éciusz is félve nehogy ellenséges gótókkal találkozzon, aztán az éjszaka elteltével a pajzsok védelme alá húzódott.A következő nap amikór megvilágosodott a környék, a rengeteg holtest látványa tárult a szem elé.Mivel nem hallották a Hunok mozgását, igy azt hitték övék a győzelem tudva,hogy nem csak Attila nagy vesztesége, hanem a zürzavar vetett véget a harcnak:aztán a kürtök harsogtak,tűz fenyegetett,igy a bezártak rettegésben tartották a győzteseket.Amikór a gótok és a rómaiak felismerték a helyzetet,tanácskoztak és eldöntötték,hogy vesztegzár alá helyezik a tábort,tudva hogy élelemhiányban vannak,de a tábór magaslaton állt és a nyilászok tórnyaival megerősitve.Maga Attila amikór bezárva látta magát lóbőrökből máglyát rakatott hogy ha az ellenség rá tőr beleveti magát nehogy élve az ellenség kezébe kerüljön ennyi nemzet Ura.Az ostrom előkészitése alatt a vizigótok csodálatos módon siratták a királyukat akit sok keresés után a legsürübb tetemek közt találtak meg,sőt nagyon sok méltóságot az ellenség soraiból,kiket tisztességesen eltemettek. Ecius,aki tanácsadásban és kórban meghaladta a többieket.Azt kérte(félve attól,hogy miután a Hunnok ki lettek irtva,a gótok megtámadják a Római birodalmat,mert az idegen kóborlók megbizhatatlanok,) a fiataloktól,hogy menjenek vissza a szülőföldjükre és foglalják el királyi örökségüket,mielött ezt megtennék az otthon maradt testvéreik,nehogy aztán ezekkel harcólniuk kelljen.A tanácskozás után a fiatalok nem ugy ahogy Écius akarta,hanem a saját akaratuk szerint otthagyták a Hunnokat és haza mentek Galliába.Ezekben a gyászos harcokban mindkét részről százhatvanötezer ember pusztult el,az ötvenezer Gepida és Frankon kivűl,akik a nagy ütközet elött csaptak össze,a Gepidák a Hunnok oldalán,a Frankok a Rómaiakoldalán.Attila amikór észre vette a gótok távozását,elöbb csapdát sejtve még várt egy pár napig,aztán látva hogy hosszúidőn keresztűl az ellenség nem jelentkezik,ujra remélni kezdte a győzelmet és vissza nyerte régi lelki állapotát.Toriszmundusz miután apja életét vesztette a Katalaunumi csatában,elnyerte a királyi méltóságot és elindult Tolozába,ahól a testvérei serege várta,de köszönhetően a fegyelmezett természetének nem kerűlt sór utódlási harcokra.

Ez után mintha Ecius is eltünt volna a római seregekkel együtt,szabad utat engedve Attilának Itália felé,aminek a kirablása után egészségesen haza távozik,ahól a nász éjszakáján éri a halál.

XXVII.Attila halála után megindul a harc a fiai között a tronöröklésért,de ebbe a harcba beszáll Ardarikus(Aladár?)is aki a gepidák fejedelme.A Nedad folyó melletti csatában elesik Attila nagyobbik fia Ellák,a többi fiu elmenekül a Fekete(Pontici) tenger partjára.Egyedüli gyöztesnek Ardarikus kerül ki.

Az irásel ején Silvius Piccolomini azt állitja,hogy Leonardus Aretinus és Jordanes irásaiból vette az ihletet.Ha azonban elolvassuk Jordánes Getikáját,azt látjuk,hogy Piccolomini szinte szóról-szóra “másolt” ki ebből.De ha már meg volt irva a történet,mire volt jó ez a plagizálás? De az is lehet,hogy ez volt az eredeti,és Jordanes akiből aztán Jornandest csináltak,hogy jobban hajazzon az antiquitáshoz Piccolomini irása alapján compilálta a Getikát .Ezt abból lehet kikövetkeztetni,hogy a Jordanes Getikája sokkal bővebb.Mi értelme lett volna egy megirt nagy terjedelmű mű után irni egy kisméretű művecskét ugyanarról a témáról,amelyben plagizál és az irásának ezt a cimet adja:Aeneae Sylvii historia gotorum(Aeneas Silviusz a gótok története).Igy ha nem ő az eredeti szerző,akkór bűntettet követett el.Vagy pápáknak ez megengedett?

 

 

 

 

Advertisements